Ezekben találja meg a növekedési lehetőséget. Szó esik a részvények belső értékéről, illetve a tőzsdén kereskedett vállalat belső értékéről is, angolul az úgynevezett „Intrinsic Value” fogalmáról.
Különböző mutatókat használnak. A valós értéket olyan tényezők kombinációjával határozzák meg, mint a vállalat pénzügyi teljesítménye, bevételei, pénzáramlása vagy nyeresége. Emellett figyelembe veszik az üzleti modellt, a célpiacot és a versenyelőnyöket is. Nézzük meg részletesebben az egyes számviteli mutatókat.
Az értékalapú befektetés alapítói
Az értékalapú befektetés, angolul „Value Investing” alapítóinak két közgazdászprofesszort, Benjamin Grahamet és David Doddot tartják. Graham leghíresebb könyve, a The Intelligent Investor, ma is kiválóan fogy. Graham tanítványai és követői közé tartozik a rendkívül sikeres befektető, Warren Buffett is, aki a semmiből építette fel Berkshire Hathaway nevű vállalatát, amelyet ma is irányít. Ez a kilencvenéves befektető nagymértékben bizonyítja, hogy hosszú távon megfelelő és jövedelmező befektetési módszerről van szó.
Az egyharmados szabály
Bevezetésként említsünk meg egy alapvető szabályt közvetlenül Benjamin Grahamtől. Az elmélet alapítója szerint vételi lehetőség akkor jelenik meg, ha a részvény legalább egyharmaddal alulértékelt.
P/B mutató, azaz ár/könyv szerinti érték
Ez a részvényárfolyam és a részvény könyv szerinti értékének aránya. Másként megfogalmazva azt mutatja meg, hogy a befektető a részvény árában a vállalat tőkéjének hányszorosát vásárolja meg. Elsősorban az eszközök értékét méri. Ha a részvény ára alacsonyabb az eszközök értékénél, akkor a részvények alulértékeltek, feltéve, hogy a vállalat nincs pénzügyi nehézségben.
P/E mutató, azaz ár/nyereség arány
Ezt angolul néha P/E ratio néven is említik. Az ár és a vállalat nyereségének arányáról van szó. A mutató a hozamokat jelzi, vagyis azt, hogy a részvény ára valóban tükrözi-e azt a pénzt, amelyet a vállalat meg tudott keresni. A P/E arány általában jelentősen eltér a részvény típusától függően, például attól, hogy technológiai vállalatról vagy bankról van-e szó. Érdemes figyelni a P/E aktuálisan ajánlott szintjeit, amelyeket rendszerint minősített befektetési tanácsadók vagy bankok tesznek közzé.
Szabad pénzáramlás
Ez az a készpénz, amelyet a vállalat üzleti tevékenységeiből származó bevételekből a költségek levonása után termel. Ez a készpénz marad meg az összes kiadás kifizetése után, beleértve a működési költségeket és a nagyobb beszerzéseket, vagyis a tőkekiadásokat is.
Ilyen beszerzés lehet például ipari konglomerátumok esetében a termeléshez szükséges gépek vásárlása, vagy technológiai óriásvállalatoknál a szabadalmak megszerzése. Általánosságban elmondható, hogy ha egy vállalat szabad pénzáramlást termel, akkor marad pénze a vállalkozás jövőjébe történő befektetésekre, gond nélkül tudja törleszteni adósságait, osztalékot fizet, és a vállalat jól működik.
Ne vásároljon túlértékelt részvényeket
Az egyes szabályok részletes bemutatását egy általános elvvel zárjuk. Az értékalapú befektetés azon alapul, hogy a befektető nem vásárol „drága”, vagy akár „túlárazott” részvényeket. Bármennyire vonzónak tűnnek is a jelenlegi vezető technológiai részvények, például a Tesla vagy az Apple, a legtöbb kritériumnak nem felelnének meg, így Graham biztosan nem vásárolná meg őket.
Minden befektető saját döntése, hogy az értékalapú portfólió fokozatos növekedését részesíti-e előnyben, vagy az elmúlt két évtized lendületes részvényeit választja.
Hogyan ismerje fel az alulértékelt részvényeket – mutatók összehasonlítása
Az alulértékelt részvényeket azoknak a mutatóknak a használatával ismerheti fel, amelyeket ebben a cikkben fentebb már bemutattunk, például a P/E, P/B és hasonló mutatókkal.
Hasonlítsa össze a mutatókat ágazatonként
Lényeges, hogy minden ágazatban mások az adott mutató szokásos, illetve átlagos értékei. Ez azt jelenti, hogy egy bizonyos mutató például a bankszektorban teljesen más szokásos, átlagos szinten lehet, mint a gyógyszeriparban.
A P/E mutató szokásos szintje
Az alábbiakban felsoroljuk azokat az ágazatokat, amelyekbe a tőzsdén kereskedett vállalatokat általában sorolják, valamint megadjuk hozzájuk a P/E mutató értékét is. Ha egy vállalat hosszú távon az adott határ alatt mozog, akkor más mutatókkal együtt jó vételi lehetőséget jelenthet.
- Technológia és IT: A technológiai vállalatok P/E mutatója általában magasabb, elérheti a 20-at vagy annál is többet. Példák vállalatokra: Apple, Alphabet (Google).
- Pénzügyi szektor: A bankok és pénzügyi intézmények P/E mutatója alacsonyabb lehet, jellemzően 10 és 15 között. Példák: JPMorgan Chase & Co (JPM), Bank of America (BAC).
- Egészségügy: Az egészségügyi vállalatok P/E mutatója körülbelül 15 és 20 között lehet. Példa: UnitedHealth Group Incorporated (UNH).
- Energetika: Az energetikai vállalatok, különösen a fosszilis tüzelőanyagokra összpontosító cégek, alacsonyabb P/E mutatóval rendelkezhetnek, gyakran 10 alatt. Példa: ExxonMobil (XOM).
- Fogyasztási cikkek: Az ebbe az ágazatba tartozó vállalatok P/E mutatója 10 és 20 között lehet. Példák: Procter & Gamble Company (PG), Coca-Cola (KO).
A P/B mutató szokásos szintje
Most a P/B mutató, vagyis az ár/könyv szerinti érték arány listáját is bemutatjuk. Itt is igaz, hogy egy vállalat alkalmas lehet vásárlásra, ha a részvény a szokásos P/B szintnél alacsonyabb értéken forog. Ez azonban nem lehet az egyetlen ok a kiválasztott részvény megvásárlására.
- Technológia és IT: A technológiai vállalatoknak gyakran magasabb a P/B mutatójuk, amely 5 és 10 közötti értéket érhet el, egyes esetekben ennél is magasabbat.
- Pénzügyi szektor: A bankok és pénzügyi intézmények P/B mutatója jellemzően 1 és 2 között van.
- Egészségügy: Az egészségügyi vállalatok P/B mutatója leggyakrabban körülbelül 2 és 4 között mozog.
- Energetika: Az energetikai vállalatok P/B mutatója rendszerint 1 és 2 körül alakul, ami fizikai eszközeik értékét tükrözi.
- Fogyasztási cikkek: A fogyasztási cikkek ágazatában a P/B mutató jellemzően 2 és 4 között van.
Keressen minőségi vállalatokat, amelyekről keveset beszélnek
Az alulértékelt részvények felismerésének egyik további módja, ha a részvénypiacnak azt a részét figyeli, amely kívül esik a fő médiafigyelmen. A média gyakran a népszerű vállalatokról szóló híreket részesíti előnyben, például az Apple-ről, a Microsoftról és másokról. Ez azt jelenti, hogy a kevésbé ismert, illetve általában kisebb vállalatok észrevétlenek maradhatnak, és így nem alakul ki irántuk hosszú távú befektetői érdeklődés, amely emelhetné a részvények árát.
A befektetőknek ezért érdemes információkat gyűjteniük azokról a vállalatokról, amelyek nem vonzanak akkora médiafigyelmet. Hol kezdje? A befektetők például kereshetnek az amerikai S&P 500 index vállalatlistájában, és azon belül éppen a médiában kevésbé ismert vállalatokra összpontosíthatnak.
Ne feledje azonban, hogy a kutatásnak ki kell terjednie például a vállalatok pénzügyi jelentéseire, beszámolóira vagy szakértői elemzésekre is. Nem célszerű kizárólag arra hagyatkozni, hogy egy adott vállalatról keveset beszél a média. A vállalatnak más mutatók alapján is vásárlásra alkalmasnak kell tűnnie.
Az értékalapú befektetés kritikája
Az egész elméletnek azonban kritikusai is vannak. A 2007-es és 2008-as válság óta az értékalapú részvények meglehetősen jelentősen lemaradnak az amerikai részvénypiactól, amelyet főként bizonyos növekedési részvények hajtanak felfelé. A legszembetűnőbb különbség az úgynevezett FAANG-csoportnál látható, vagyis a Facebook, Apple, Amazon, Netflix, Google, illetve ma már Alphabet esetében. Ezeknek a részvényeknek ugyanis viszonylag nagy súlyuk van az indexekben, ezért összességében felfelé húzzák a piacot.
Az értékalapú megközelítést védő befektetők gyakran mondják, hogy a növekedési részvények hirtelen és nagyon erős drágulása hosszú távon nem fenntartható. Történelmi szempontból, például a 20. század alapján, igazuk van. A helyzet nagyjából 1995 óta megváltozott. Ennek valószínűleg a technológiai részvények gyors felemelkedése az oka. Egyes technológiai vállalatok, amelyek piaci kapitalizációja óriási méreteket ölt, a 2001-es technológiai buborék kipukkanása után sem inogtak meg, és a 2008-as válság sem érte őket felkészületlenül.
Másrészt a befektetőnek nem kellene egész életében egyetlen nagy lehetőségre várnia, amely esetleg soha nem érkezik el. A legtöbb tanácsadó és befektető egyetért abban, hogy a befektetés hosszú távú folyamat, és mindenkinek fokozatosan kell építenie a portfólióját. Ahogy az idei évben is látható volt, a vásárlásokkal néha nem érdemes késlekedni, nehogy lemaradjon a képzeletbeli vonatról. Egyes befektetők már a 2008-as válság óta hiába várnak igazán nagy részvénypiaci esésre.