Alapvető információk az indexről
Ötszáz amerikai vállalat, a legnagyobbak az ottani tőzsdéken. Ennyi az S&P 500 egyetlen mondatban. Úgynevezett large cap társaságokról van szó, vagyis magas piaci értékű cégekről. Nem számítógép és nem a véletlen válogatja őket, hanem elemzőkből álló bizottság, világos szabályok alapján. Ezekre mindjárt kitérünk.
Egy dolog szinte minden kezdőt megzavar. Az indexben szereplő cégek súlya ugyanis nem egyforma. Nem arról van szó, hogy mindegyik pontosan az index ötszázad részét adná. Éppen ellenkezőleg: minél nagyobb egy vállalat piaci értéke, annál nagyobb szeletet vág ki magának. A legnagyobb technológiai cégek külön-külön is több százalékot képviselnek, míg a legkisebbekre csak századszázalékok jutnak. Ha tehát néhány technológiai óriásnak jól megy, az az egész S&P 500-at felfelé húzza. Ez a koncentráció az utóbbi években nőtt, vagyis az index kevésbé széles, mint amennyire az ötszázas szám sugallja.
Az index története
Az index nevét a Standard & Poor’s cég adja, amelynek gyökerei meglepően mélyre nyúlnak. Már 1860-ban kiadott az alapítója, Henry Varnum Poor egy befektetői kézikönyvet az akkori nagy újdonságról, a vasutakról. A Standard & Poor’s a mai napig a világ legelismertebb hitelminősítői közé tartozik.
Maga az index fokozatosan alakult ki. 1923-ban jött létre az úgynevezett Composite Index 233 részvénnyel, amelynek értékét hetente számították újra. Három évvel később 90 vállalatra szűkült, cserébe napi átszámítással. A mai formáját, vagyis az ötszáz amerikai vállalatot, 1957-ben érte el. Azóta gyakorlatilag folyamatosan fut.
Az indexben szereplő vállalatok kiválasztása és lecserélése
Most jön egy apró bökkenő, ami szinte mindenkinek megkeveri a fejét. Az index neve 500, a benne lévő értékpapírok száma viszont ennél több.
Ennek az az oka, hogy néhány vállalatnak két különböző részvényosztálya is szerepel a tőzsdén. Iskolapélda a Google, pontosabban az Alphabet. A vállalatok száma tehát 500, az értékpapíroké viszont valamivel több, jellemzően 503 és 505 között mozog. Együtt nagyjából az amerikai gazdaság 80 százalékát fedik le. Amikor S&P 500-ról beszélünk, gyakorlatilag az amerikai piac egészéről beszélünk.
Ahhoz, hogy egy cég egyáltalán bekerüljön az indexbe, több feltételt kell teljesítenie:
- a részvényeknek szerepelniük kell a NYSE vagy a NASDAQ részvénytőzsdén,
- a vállalatnak el kell érnie az előírt minimális piaci kapitalizációt, amely több milliárd dolláros nagyságrendű, és amelyet az S&P rendszeresen emel,
- a tőzsdei jegyzést megelőző hat hónapban havonta legalább 250.000 darab részvénnyel kereskedtek,
- a részvény éves kereskedési volumenének és piaci kapitalizációjának aránya nagyobb, mint 1,0,
- a vállalat székhelyének az Egyesült Államokban kell lennie (ez alól a követelmény alól vannak kivételek),
- bizonyos értékpapírok nem szerepelhetnek az indexben, mint például a befektetési alapok befektetési jegyei, zárt végű társaságok részvényei, opciók, átváltható kötvények stb…,
- 2017-től érvényes, hogy egy vállalat legfeljebb 1 részvénye kerülhet be újonnan az indexbe.
Éppen az utolsó pont a magyarázata annak, hogy miért nem pontosan 500 értékpapírt számolunk össze.
A lista ráadásul nem örök. Az index készítői negyedévente felülvizsgálják, és szükség esetén cserélnek. Igyekeznek ugyan úgy válogatni, hogy a bekerülő cégek hosszú távon is bent maradjanak, mégis sok jól csengő név kiesett az évek során. A The New York Times, a Wendy’s, a Texaco vagy a Kodak mind ilyen. Nagynak lenni tehát nem életre szóló garancia.
Az index történelmi hozamai
És most jöjjön az, ami a legtöbb embert érdekli. Mennyit hoz?
Hosszú távon az S&P 500 átlagos éves hozama 10 százalék körül alakul. Az újrabefektetett osztalékokkal együtt az elmúlt tíz évben ennél még magasabb volt, nagyjából évi 13 és 15 százalék között. Voltak kifejezetten kövér évek is. A 2025-ös például 16 százalék körüli emelkedéssel zárt, osztalékokkal együtt körülbelül 17 százalékkal. A cikk 2026 júliusi frissítésekor az index 7 500 pont körül mozgott. Fontos hozzátenni, hogy ezek a számok dollárban értendők, a forintban befektetőnek tehát a dollár árfolyamának mozgásával is számolnia kell.
Persze nem mindig ilyen rózsás a kép. Válságos években az index több tíz százalékot is tud esni. Érdekes viszont, hogy egészében enyhébben esik, mint a benne lévő egyes részvények. Vegyük a 2007 és 2009 közötti válságot. A Microsoft akkor nagyjából 60 százalékot veszített az árfolyamából, a Walmart ugyanabban az időszakban csak 28 százalékot. Az index, amelyben mindkettő benne van, valahol a kettő között kötött ki.
Nézzünk meg két tankönyvi zuhanást. Az ezredfordulón kipukkadt az úgynevezett dotkomlufi, és az S&P 500 a következő két évben nagyjából az értéke felét elveszítette. Néhány évvel később, 2007-ben jött a jelzálogpiaci válság, és az index a csúcsához képest körülbelül 56 százalékot írt le.
Ijesztően hangzik, elismerem. A lényeg azonban máshol van. Minden ilyen zuhanásból végül felállt az index, és a korábbi csúcsokhoz további több száz százalékot tett hozzá. Aki az évek alatt nem adott el, sőt az eséseknél vásárolt, az jól járt. Ez viszont nem garancia a jövőre, csak annyit mond, hogy a türelem eddig kifizetődött.
Az S&P 500 felhasználása
Az indexnek lényegében két szerepe van. Az első tisztán tájékoztató. Az amerikai gazdaság hőmérőjeként szolgál. Ha jól megy a cégeknek, emelkedik az index. Ha beborul, esik. Az egyes részvények eközben hevesebben mozognak, az index egésze nyugodtabb.
A második szerep az, ami miatt valószínűleg itt van: a befektetés. Az S&P 500 hosszú távon átlagosan 10 százalék körüli éves hozamot adott, méghozzá már az imént említett válságokkal és zuhanásokkal együtt. Nem egy ideális világ számai ezek tehát, hanem valós átlag a csúnya évekkel együtt.
Miért érdemes S&P 500-ba fektetni
Miért éppen ez az index, és miért nem valami más? Több oka is van.
Alkalmas hosszú tartásra, akár egy egész életre. Nézzen meg bármilyen hosszú távú grafikont. Még az is többszörösen nyereségben van tíz év után, aki a lehető legrosszabb pillanatban, közvetlenül egy zuhanás előtti helyi csúcson vásárolt. Csak nem szabad pánikba esni és éppen a mélyponton kiszállni.
Aztán ott van a diverzifikáció, vagyis az ismert szabály a tojásokról és az egy kosárról. Az index ezt elvégzi ön helyett. Bankok, ipar, technológia és egészségügy egyszerre van benne. Megbotlik egy cég? Az ötszázas mezőnyben ezt alig érezni. Érdemes viszont tudni, hogy ez tisztán amerikai kitettség, ezért sokan egy globálisan diverzifikált ETF-fel egészítik ki.
A likviditás további előny. Akár egyedi részvényeket tart, akár ETF-et, a kereskedési órák alatt egyszerűen kiszállhat. A pénz sehol nincs bezárva. Az amerikai tőzsde nyitvatartását magyar idő szerint külön cikkben foglaltuk össze.
Végül az infláció. 2026 júniusában az Egyesült Államokban 3,5 százalék volt. Az index hosszú távú hozama továbbra is bőven e szint felett jár, vagyis a pénze reálértékben inkább gyarapszik, mint hogy az infláció lassan felélje.
Hogyan kereskednek az indexszel
Magát az S&P 500-at a pénztárnál megvenni nem lehet. A legegyszerűbb út ezért az ETF-eken, vagyis a tőzsdén kereskedett alapokon keresztül vezet. Egy ilyen alap pontosan olyan arányban vásárolja meg a részvényeket, ahogy azok az indexben szerepelnek, a saját befektetési jegyeit pedig a tőzsdén kínálja. A jegy ára hűen követi az S&P 500 értékét. Ön egyetlen darabot vesz, és máris ott lapul a zsebében az ötszáz vállalat egy kis szelete.
A lakossági CFD-számlák 51%-án veszteség keletkezik.
A másik lehetőség az úgynevezett CFD (contract for difference). Ez egy szerződés ön és a bróker között. Eladáskor a bróker kifizeti a vételi és az aktuális ár közötti különbséget. Vigyázat, ez visszafelé is működik: ha veszteséggel ad el, a különbözetet ön fizeti. A CFD ráadásul tőkeáttételes termék, ezért rövid távú kereskedésre való, nem hosszú távú megtakarításra. A részletekről a CFD-ről szóló útmutatónkban olvashat.
Mi befolyásolja az index árát
Mi mozgatja tulajdonképpen az indexet? Lényegében három dolog.
Az első a piaci hangulat és a gazdaság általános állapota. Ha jól megy az amerikai cégeknek, jól megy az indexnek is, egyszerű összefüggés. Ide tartozik a munkanélküliség is. Minél alacsonyabb, a vállalatok annál jobban teljesítenek. De vigyázat a szélsőséggel: ha a munkanélküliség túl alacsonyra süllyed, az a gazdaság túlfűtöttségének jele, amit gyakran lehűlés és azzal együtt esés követ.
A második tényező a Fed kamatdöntése. Az alacsonyabb kamat több olcsó pénzt jelent a gazdaságban. A cégek árbevétele és nyeresége nő, és velük együtt jellemzően a részvényárfolyamuk is. Magas kamatkörnyezetben ez fordítva működik, mert a kötvények hozama versenytársává válik a részvényeknek.
Harmadszor pedig a világpolitika. Nyugodt időszakban a piacok hajlamosak emelkedni. Ha konfliktus, szankció vagy valami olyasmi jön, mint a koronavírus-járvány, a hangulat azonnal megfordul. Ezt előre senki nem tudja betervezni, számolni viszont kell vele.